Helytörténet

Visnye Hedrehelytől keletre, a Zselici Tájvédelmi Körzettől délre, a Márffy-tó szomszédságában helyezkedik el. Valószínű, hogy neve a „meggyfa” jelentésű szláv visnya szóból ered. Somogy és Baranya határán fekvő több, kisebb részből álló településcsoportot Kadarkút-Hencse-Hedrehely felől lehet megközelíteni. Kövesút nem vezet minden részébe, a Zselici Tájvédelmi Körzet mellett fekvő Visnyeszéplakot csak földúton lehet elérni. A XV. században már szerepel az oklevelekben, (Wysnuye), mint Hedrehely város tartozéka. Környéke a római időktől fogva szőlőtermesztéséről volt nevezetes. A középkortól napjainkig mindig több településrészből állt. Ma Visnye, Kápolnásvisnye, Hárserdőtelep, Visnyeszéplak és Pacsérvisnye alkotják a közigazgatási egységet. A XX. század második felében a településcsoport lakosságszáma rohamosan csökkent. Mára már az elnéptelenedés megállt, sőt a legfestőibb környezetben fekvő Visnyeszéplak ismét fejlődésnek indult. A hagyományosnak mondható növények és állatok tartása mellett megjelent a biogazdálkodás. A települést a városi lakosok felfedezték és idetelepültek. A zselici erdők jó gyűjtőhelyet biztosítanak a méhek számára, az általuk előállított méz eljut a távolabbi településekre is.
A Zselic erdőrengetege jó búvóhelyet biztosított a betyárok számára. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után számos szegénylegény bujdosott a védelmet jelentő erdőkben. A településektől távolabbi csárdák a betyárok tartózkodási helyéül szolgáltak. A híres betyárok sírjait hosszú ideig gondozta a nép. Visnyeszéplakon még ma is ápolják Pali betyár sírját.