A település környéke már a római korban lakott volt, nevét viszont csak az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben említik először írásban, Hedruch alakban. 1403-ban itt ültek össze a Zsigmond uralmával elégedetlen urak, hogy az ország lakosságához kiáltványt intézzenek. 1443-ban Héderváry Lőrinc nádor birtokába került a település, amely ekkorra városi rangot kapott. A középkorban a ferencesek kolostora állt itt, az itt élő Atyai Péter prior kezdte írni az első magyarországi latin-magyar szótárt. A törökök kiűzése után a község rohamos fejlődésnek indult: a 18. század végén már 728 lakosa és tanítója is volt. Az 1900-as évek elejére lakosainak száma 1 200-ra emelkedett. Említésre méltó, hogy a lakosság egy része a településen kialakult iparágakban dolgozott – agyagos és fazekas mesterként, gabona-, baromfi- és terménykereskedőként. A beszolgáltatás évei sok szenvedést hoztak a lakóknak. A nagy múltú mezőváros hanyatlása ekkor indult meg, a földtulajdonosokat szövetkezetekbe kényszerítették, majd azokat egyesítették a visnyeivel és a kőkútival. 1973-ban a felső tagozatos iskola Kadarkútra került, 1977-ben pedig az önálló tanács is megszűnt, ekkor a lakosság száma rohamosan csökkenni kezdett. A rendszerváltás után az önkormányzat nagy erőfeszítéseket tett a község újjáélesztéséért. Felújították és bővítették az iskolát, valamint visszahozták a felső tagozatot. A fontosabb utakat szilárd burkolattal látták el, rendezték a faluközpontot és restaurálták a templomot. Az itt álló világháborús emlékműveket felújították.