Kiskorpádról

Kaposvártól 16 kilométerre nyugatra, a Budapest-Gyékényes vasútvonal és a 61-es számú főút kereszteződésében fekszik. A főút kelet-nyugati irányban szeli át; észak felé is szilárd út köti össze Somogysárddal, déli irányban pedig Kadarkúttal. A főúton óránként közlekednek az autóbuszjáratok, napi több járatpár biztosítja a déli irányú közlekedést, érintve a lakott külterületeket is. Önálló állomásfőnökség működik Kiskorpádon, lehetőséget nyújtva a vasúti személyi és teherközlekedés számára. A vasút mentén iparvágányokkal ellátott gazdasági egységek sorakoznak. Négy tájegység találkozási pontján, a Zselic nyugati végén helyezkedik el a település. Itt kezdődik a Balaton felé vonuló dombság, és itt ér véget a belső-somogyi síkság északkeleti része. Kiskorpád külterületén ered a 111 km hosszúságú Kapos folyó. Szintén a határban ered, a Balatonba ömlő, Koroknai-vízfolyás. A környék 8 halalstava közül 3-ba telepítettek ivadékokat. Az erdős területek 80%-a akác, kis mennyiségben telepített fenyves. Gímszarvas, Vaddisznó és többféle apróvad él az erdőben, amelyekben 3 vadásztársaság is gazdálkodik. A határ déli része homokos, az északi agyagos, közép-kötött terület. A talaj a gombaféléknek és a napraforgóknak kedvez. A sok vizenyős, zsombékos terület miatt telepítették ide a gyümölcsösöket.

Kiskorpád múltja az Árpád korba vezet. 1324-ben említik először az oklevelet, Kurpad néven. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben a plébániával rendelkező helyek között sorolták fel. A Korpád kifejezésben valószínűleg honfoglalás kori török szót vagy személynevet kell keresni: a korú, azaz védeni, vagy a kuru, azaz alapítani igéknek lehet névszói származéka. A Kárpát-medencében több Korpád nevű település is van, a két somogyi között „kis” és „nagy” megjelőlés XVIII-XIX. Század fordulóján terjedt el, a pontos megkülönböztetés végett. A kettő valamelyikéről vette a nevét Korpádi János, aki Luxemburgi Zsigmond ellenére az Anjou-házat támogatta. 1388-ban Zsigmond király kivégeztette 30 társával, köztük Péter testvérével együtt. Ezzel a családnak magva szakadt. Kiskorpád két középkori falu, Korpád és Szent-Iván utódtelepülése. A két község XVIII. század első harmadáig külön élt. A török hódoltság alatt elnéptelenedtek. A Korpád megerősödése a nádasdi Sárközy családnak köszönhető; 1726-ban lett a birtokuk. 1760 körül udvarházat, 1789-ben református templomot építettek a közösségben, majd református iskola nyílt, amely az 1949-es államosításig működött. Sárközy István művelt somogyi alispánt, a csurgói református gimnázium mecénását is Korpádon temették el. 1884. július 8.-án Kiskorpádon született Kozma Lajos (1884-1950) világhírű építész és iparművész, aki gyermekkorának egy rövid szakaszát itt töltötte. A vasútvonal 1872-es megnyitását követően a kiterjedt korpádi puszták lehetőséget adtak arra, hogy jelentős uradalmak jöjjenek itt létre. A Nagyatádi Szabó István-féle földreform keretében, 1920-21-ben 187 kateszteri holdat osztottak ki. Kiskorpádot 1944-ben a németek védelmi vonala, a Margit-vonal vágta ketté. A négy hónapig tartó harcok idején a lakosságot Szennába telepítették. Így is tizen estek áldozatul, és csaknem 30 embert hurcoltak el Szovjetunióba. Azt megelőzően, a deportálások következtében, a korpádi zsidóság egésze megsemmisült.